SZAK: szolfézs
ÓRAREND:hétfő-péntek
“Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.” Kodály Zoltán

Zenetagozatos általános iskolában kezdtem tanulmányaimat, ahol hangszernek a hegedűt választottam. Ettől fogva nyolc éven keresztül a zenélés a mindennapjaim részévé vált. Az akkor szövődött barátságokat,- a közös élmények, az együtt zenélés szép emlékei – a mai napig éltetik.
A gimnázium évei alatt, amikor úgy tűnt nem a zenei pályát választom, hobbi szinten hegedültem az ELTE Egyetemi Koncertzenekarában. Zenekari élményeim döbbentettek rá, hogy a zene világában érzem magam a legotthonosabban, és egész életemben ezzel szeretnék foglalkozni.
A Zeneakadémia Középiskolai énektanár és karvezető szakán 1987-ben végeztem. Az egyetemi évek alatt a Csili Kamarakórus másodkarnagyaként ismerkedtem a szakmával. Volt lehetőségem Finnországban, Svájcban, Ausztriában, és Németországban vezényelni. Ekkoriban sok rádiófelvétel is készült a kórussal és velem.
Ötödéves koromban kezdetem tanítani a Színművészeti Főiskolán, ahol hat éven át tanítottam a prózai és zenés osztályokban a zeneelméletet és a társasének tárgyakat. Óraadótanár voltam az Állami Balettintézet néptánc tagozatán és tanítottam a Kosciuszkó Tádé u.-i Zenei Általános iskolában ifj. Sapszon Ferenc mellett.
Gyermekeim születésével néhány évre elszakadtam a tanítástól. Nemzetközi zenei fesztiválok, és zeneművész barátaim koncertjeinek szervezésével foglalkoztam, valamint elvégeztem az ELTE Pedagógia –Pszichológia tanszékén a Művelődésszervező szakot.
2004-ben új korszak kezdődött.Miután Nagykovácsiba költöztünk és harmadik gyermekem is közösségbe került, Gáspár Kornélia hívására tanítani kezdetem a Művészeti Iskolában. 2005-ben pedig megalakult a Nagykovácsi Kamarakórus, amelyet kilenc éven keresztül vezettem. Rövid idő alatt szép eredményeket ért el itthon és külföldön. Sajnos a felnőttekből álló kórus 2013 végén befejezte működését.
Mára a tanítás vált szakmai életem középpontjává. Legfőbb célom, hogy a zenét, zenélést élményszerűvé, természetes létformává tegyem a gyerekek számára. Igyekszem minden oldalról megismertetni őket a zene csodálatos világával. Sokat, nagyon sokat éneklünk, játszunk. A XXI. századi követelményeknek megfelelően felszerelt szolfézs teremben, a pianínó és egyéb kis hangszerek mellett, lehetőségem van számítógép és projektor használatára is. Ez lehetővé teszi a minőségi zenehallgatást, és a koncertek megtekintését is. A hangszerjátékhoz elengedhetetlenül szükséges zeneelméleti tudást igyekszem elsajátíttatni növendékeimmel, de soha nem tévesztem szem elől, hogy az örömteli muzsikálás a cél. Az idén létrehozott gyermekkórusunk is ezen az úton kíván haladni.
Lassan könyvtárakat lehetne megtölteni azokkal a tudományos könyvekkel, melyek a zenetanulás előnyeit, fejlesztő jellegét taglalják. Itt és most nem is térnék ki erre, de Kodály Zoltán szavait idézve én is vallom, hogy:…
“Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”